2010.08.25.

szexblog helyett

... előttem baktatott, lassan, ráérősen, hátra-hátra nézve... utólértem, kérdőn nézek rá, hogyan tovább. van itt egy csendes sarok, egy nagy fával, mondja ő. lekanyarodunk a"főútról", megfogja a kezem. nem csak álomittas vagyok még, hanem ittas is. nemrég ittuk még az utolsó kortyot. elhagyjuk a lámpák fényét, átölel. és hirtelen fényözön. mozgásérzékelők jelzik tovább utunkat, zavartan nevetünk. de ott van már az a sötét sarok a nagy fával. összekoccannak a fogaim. hűvös is van, fáradt is vagyok. és csókol. félek, hogy megharapom, annyira vacogok. de lassan átmelegszem a szenvedélytől. már levegőt alig kapunk, úgy öleljük, csókoljuk egymást. a kezek elkalandoznak, forró helyeken járnak... megdugjalak? leheli a fülembe. igen, mondom én, csak ne élvezz most belém. akkor a szádba? nem, most nem. hátulról? aham... hadd menjek a szádba egy kicsit előbb. guggolás címén összerogy a lábam. de pont jó így. az ismerős férfiillat... szerencsére már nem remegek. finom. szédülök. vagy alszom? fordulj meg, mondja. fordulok. és már bennem is van. és a megállíthatatlan remegés az első pillanattól. nem létezik már más, csak az a farok bennem. hirtelen eltol, kijön. te jó isten, már élvez. nevetünk. ő kissé talán szégyenkezve, én értetlenül, elnézően, hiszen minden rendben. aztán máris jön vissza. óóó istenem! és érkezik már megint, most belém. ilyen nincs! kár, hogy nem látom most. belémveszett... mire egészen magamhoz térnék, már nincs bennem. de mi ez? jézusom, ott a nyelve....óóóó... álmodom, ez biztos. mennünk kell, mondja. akkor hát mégis ébren. csókjában már ott vagyunk mindketten. észbontó kombináció. sétálunk, egymást átöleve. kapcsolnak a lámpák. fogja a kezem. előre megyek. pisilni.