nem is tudom, mi egyebet írhatnék még... széles vigyor, az élet szép...

persze nem ment minden egyszerűen. kész bolondok házát hagytam itthon, pontosabban úgy éreztem, nem hagyhatok ilyesmit, úgyhogy pörögtem ezerrel, hogy amennyire lehet, tehermentesítsem a férjet. és nem a lelkiismeret furdalás miatt, hiszen a dolgok javát akkor is nélkülem kellett volna végigcsinálnia, ha nem találkozom a dilidokimmal. és igazából kerinek is rosszul esett volna, ha lemondom a látogatásomat. aztán csak úgy mellékesen akadt egy plusz utitárs, aki miatt félő volt, hogy dugába dől minden tervem... aztán nem jött a várva várt sms, el nem tudtam képzelni mi a baj...

de aztán minden a legjobban alakult. mindenesetre nagy megkönnyebbüléssel borultam a nyakába, tényleg rám fért az aksi feltöltése. ezzel hál istennek semmi gond, imádja az aksimat tölteni :D

meg úgy egyáltalán, semmivel semmi gond. most. mert már tudom, hogy jön majd a szokásos kis mélypont. majd figyelek.