bűnjel1: szólt, hogy nem tudott borotválkozni, de erre azért nem számítottam... mint aki sündisznóval hált... a combom belső fele tenyérnyi foltban vörös, duzzadt, szinte sebes. megoldás: popsikenőcs, nem mutogatom magam hiányos öltözetben, másnap reggelre már elfogadhatóan néz ki, de még tegnap este is lámpaoltás a szexhez...
bűnjel2: több, mint két hete nem volt itthon semmi, ennek ellenére a legkevésbé sem vagyok kiéhezve. sőt! megoldás: némi színészkedés, aztán meg úgyis elragad a hév :)
-----
pár napja írtam egy posztot "túl sok" címmel, de elveszett. a lényeg: mindig is sejtettem, hogy ha túl sokat lehetnénk együtt dilidokimmal, akkor annak azért következményei lehetnének. ez most bekövetkezett. az utóbbi hetekben nagyon sokat találkoztunk, sokat beszéltünk telefonon (ezúttal a cset ütközött akadályokba). ami persze nagyon jó volt. csak éppen belebetegedtem. heteken keresztül terhességi tüneteket produkáltam. nem tudtam kezelni azt a helyzetet, hogy egyszerre két pasival van valóságos kapcsolatom. mert most a dilidokis is kilépett az álomvilág kategóriából azzal, hogy nem csak a neten voltunk napi kapcsolatban. és miután vele sokkal intimebb, bizalmasabb kapcsolatban vagyok, mint a férjemmel (aki ugye nem ér rá ilyesmire...), ezért nehezemre esett itthon jópofiznom. és rossz érzés volt az, hogy nem érdekel a férjem, hogy idegesít, hogy nem tudok neki kedveskedni úgy, ahogy még pár hete is tudtam. aztán felvilágosítottak, hogy a tüneteim akár pszichoszomatikusak is lehetnek. és tényleg. megvizsgáltam a helyzetet, az érzéseimet, megbeszéltem magammal, amit meg kellett és huss, a rosszullétek elmúltak...
rossz érzések maradtak azért vissza...
mert lássuk csak. tegnap este férjem kezdeményezésére kifejezetten szenvedélyes szex volt. nem sok idő kellett ahhoz, hogy a színészkedésem valódi vággyá alakuljon. jó volt, szép volt. tényleg. csak éppen utána hiányzott még valami. hogy az elragadtatás lassú lecsengése közben tovább öleljen, suttogjon még pár szót. így most, ebben a pillanatban ebben látom az igazi különbséget. hogy még ha jó is a szex, mégsincs meg az a bizalmas, intim, szeretetteljes légkör, ami dilidokival nagyon is meg van...
tudom persze, hogy mi miért van, azt is, hogy hogyan lehetne ezt kezelni. még azt is tudom, hogy akár egyedül is lehet, mert előbb-utóbb megérkezik a visszacsatolás. de nincs kedvem...
hiába vagyok hát nőiességemben abszolút megerősítve (ha-ha, volt egy rendezvény, ahol egy-egy fejbiccentéssel, mosollyal két pasi is ragadt), lelkileg inkább vagyok frusztrált, mint elégedett.
talán túl sokat akarok még az élettől, így negyvenen túl...?!