2010.06.21.
ma úgy vagyok, hogy jól vagyok...
egyszerűen hihetetlen, hogy hogyan tudott így megváltozni az életem az elmúlt két évben... miközben egy külső szemlélő számára (pl. szomszéd) tképpen nem változott semmi...
Pszi ma reggel elfelejtett felhívni. sejtettem, hogy így lesz, elég kapkodósan beszéltük meg és nem a memóriája miatt szeretem :) és teljesen oda volt utána, hogy nem csesztem le és hogy milyen megértő vagyok. én meg csak röhögtem, hogy baszki lennél csak a férjem, megkaptad volna a magadét. vagy legalábbis két éve így lett volna. mióta az én fejemen is vaj van, azóta határozottan megértőbb vagyok. magammal is, a férjemmel is. ez pedig határozottan jót tesz egy párkapcsolatnak. azon gondolkodom pár napja, hogy lehet, hogy már nincs is szükségem Pszire. kifejezetten jó a helyzet itthon, nem is emlékszem, mikor volt 3:1-es meccsünk legutóbb... szóval most nem kezdenék bele semmi ilyesmibe. de most már benne vagyok... és piszkosul nem akarok lemondani arról a havi egy fergeteges szexről. mert ilyen azért nincs itthon. tudom, az újdonság, meg az izgalom, meg minden... győz az állai ösztön, Pszi marad és szégyentelenül örülök annak, hogy ez nem maradt ki az életemből.
