kezdetben vala a kapás. aztán ez elmúlt és lett a nagy semmi. és miután a beleszomorodás után bele is fáradtam a nihilbe, akkor elkezdtem én adni. de közben akartam és vágytam a viszonzást, ami nem jött.

aztán lett pszi, akinek a kezdettől úgy tudtam adni, hogy nem vártam érte semmit, csak örültem, hogy mégis kapok. nagyon sok mindent kaptam. és közben arra is rájöttem, hogy tényleg boldoggá tehet az is, ha az ember ad.

és egy ideje már annyira dermesztőnek és félelmetesnek éreztem a semmit, hogy a férjnek is elkezdtem úgy adni, hogy nem vártam már érte semmit, mert már attól is jobb lett nekem, ha csak én adtam.

és igen. ha elengeded, megkapod. attól az egyetlen levéltől hirtelen megint kinyílt a világ. nyúl felém a férj és érzem, hogy boldoggá akar tenni. be kell valljam, egész jól megy neki.

és mégis. elég egyetlen mondat, hogy jóllakottság ide, vagy oda, újra éhség keletkezzen bennem. tudathasadásos állapot. de már kezdem megszokni. tudom, hogy hullámvasút ez. de már ezt is kezdem megszokni.