majdnem elcsesztük... ő a munkája miatt volt hullafáradt, én az egyedül végigcsinált karácsonyi készülődés miatt. 23-án sikerült párat beszólogatnunk egymásnak, de az még helyre jött este, összebújva aludtunk el. aztán 24-én nem tudom, mi történt. olyan lett a hangulat, hogy én még délután 3-kor úgy ültem a wc-én, hogy folyt a könnyem és arra gondoltam, most aztán tuti vége mindennek... aztán gyertyagyújtáskor mellém állt, nem a gyerekekhez, átölelt. én pedig ÚGY csókoltam meg a karácsonyi puszilkodásnál, ahogy már régen nem, ő pedig viszonozta. nem tudom, mit láttak ebből a gyerekek (és mit gondoltak magukban), nem szoktunk előttük ilyesmit csinálni :) és innentől minden csupa hepi lett. még most is, pedig elmúlt karácsony...

dilidokival 22-én beszéltünk egy hosszút, kívántunk egymásnak mindenféle jót, de leginkább egymást :) csak hetek múlva tudunk majd találkozni, de most nem hiányzik annyira. ilyenkor egyszerűen csak valami csendes boldogságot érzek, hogy van ő is nekem... és automatikusan mosolyra húzódik a szám, ebből pedig baj nem lehet :)