olvastam valamit. házasságről, szerelemről, szeretetről, szexről. vallásos köntösbe csomagolva, de ha ezt lefejtjük róla, akkor nagyon tanulságos. basszus, kétszer sírtam el rajta magamat...

és megerősödtem abban a hitemben, hogy a házasság egy nagyon-nagyon összetett dolog, aminek éppen az az egyik leglényegesebb eleme, hogy egy életre szól... történjék bármi... és ebből az aspektusból szemlélve egy csomó dolog más értelmet nyer.

akár az is, hogy én egy harmadik fél támogatásával tudom ezt most többé-kevésbé jól működtetni... vanak persze dolgok, amik most azért nem tudnak működni, mert van egy harmadik, de ezek éppenséggel eddig sem működtek. csak most már tudom, hogyan kellene. csak most még nem akarom, mert az hármasban nem megy. vajon "kinövöm" ezt, vagy egyre rosszabb lesz a helyzet?

azért most kurva büszke vagyok ám magamra, ahogy a mostani helyzetet kezelem a férjemmel. mármint azt, hogy ő halálra dolgozza magát. részben azért, mert mint alkalmazott nem nagyon tehet mást (felmondani persze lehetne, csak hát ugye a pénz...), részben azért, mert most van abban a helyzetben, amikor megmutathatja, hogy mit is tud. és tud és én nagyon büszke vagyok rá! én pedig teszeleghetek az odaadó feleség szerepében, aki biztosítja a tökéletes hátországot. jó móka ám ez is. de azt mondjuk nem bánom, hogy nem tíz évvel ezelőtt vagyunk, két törpével azért ez jóval nehezebben menne...

de most nagyon fasza feleség vagyok! :)