nyaralás. nem a legjobb. mert az tavaly volt. és persze legjobb az csak egyszer van, ugye... de szavam sem lehet, hogy a legjobb még csak egy éve volt és nem húsz...
az a baj. hogy kezdek besokallni. volt arra tavaly is indok, hogy miért kell megértőnek lennem és van rá indok az idén is. és én megértő vagyok. voltam... elfáradtam. kihűltem. de nagyon ám.
hol vannak már a két perces menetek? itthon pláne, de már pszivel sem. nem szexre vágyom, hanem gyöngédségre, megértésre. de pszinek tetszik ez is, hogy az első menet a bújós, szeretkezős és csak később vadulok be :)
itthon nem csinálok semmit. ha néha veszi a fáradtságot, akkor egy kicsit jó.
tudom, hogy lesz még jobb. most várok. ahhoz nincs erőm, hogy tegyek is érte. most nincs.
amúgy meg nyár van, vagy mi a fene...
á, nem vagyok ám ilyen depis, mint amilyen ez az írás lett, tényleg nem. csak amolyan kedvetlen. de igyekszem elfoglalni magam és akkor nem olyan rossz.
és most pá!
