Gondolok rád és szorítok, ha ez számít valamit! sok ++++

@macsk-a: lemaradt, hogy szerintem ez már rég elkerülhetetlen volt, csak az időzítés volt bizonyalan...

Ha szeret és szereti azt, amit megteremtsz körülötte, akkor ígérni fog fűt-fát....a kérdés csak az, hogy képes lesz-e változni, változtatni?!

Utoljára amikor levelet kaptam a (volt) feleségemtől, azt írta le, hogy ő szerelmes. Egy bökkenője volt csak a levélnek, hogy nem belém.
Minek szurkoljunk? Hogy ő mondja ki, hogy bocs, de már nem annyira..., vagy hogy észbe kapjon végre, hogy ha nem vigyáz elveszíthet?

Felkészültél mi lesz, ha csak int: oké Nyuszi, akkor helló. Szerintem erre nem vagy kész. Pszi meg arra nincs, hogy hirtelen tele lennél idővel, vágyakkal, és egy idő után ugyanazzal a türelmetlen elégedetlenséggel, amit a férjed iránt érzel. Ő max alkalmi szexhez alternatíva, kalandnak a férjed mellé. Teljes partnernak nem pálya. Szerintem.

Szerintem jobb akármerre elmozdulni, mint ülni a büdös pocsolyában, várva, hogy történik valami.
Két lehetőség van:
1. Észbe kap, ígérget, esetleg meg is tartja, és nagyjából folytatódik az életetek úgy, ahogy eddig. (majd egy idő után megint eljuttok ugyanerre a pontra)
2. Ő is rég óta érzi ezt, két lehetőség van:
a. megkérdezi, hogy van-e valakid
b. bejelenti, hogy van valakije.
És ezek után jöhet a döntés szakasza.
Majd írd meg, hogy melyik volt az.

Jajj, drágám!
Biztos hogy végiggondoltad ezt az egészet?
Tudom, hogy milyen érzés, de "ultimátumot" akkor adnék én, ha van valamiféle forgatókönyv-kezdeményem arra, ha be kell váltani az ultimátumot.
Ha meg nem váltod be, akkor segget csinálsz a szádból és kezdődök minden előröl.
Nagyon együtt érzek most, mást mondjuk nem tudok :)

azért írtam, hogy ultimátum szaga van, mert azért nem volt teljesen az. de felvetettem a lehetőségét, hogy mi van/lesz akkor, ha...
igazából az a reakció következett be, amire a legnagyobb esélyt láttam. a férjem összeomlott. sejtette, hogy így érzek, szinte mindenben igazam van, nem tudja mit tehetne még, neki így jó. teljesen megsajnáltam. de azt azért nem mondta, hogy szeret...
most itt tartunk. kemény vagyok, mint a vídia.
van egyébként forgatókönyvem, de ezt egyelőre megtartottam magamnak, szóval nem lesz segg a számból.
dilidokival is meg volt az első összezördülésünk. vagyis én annak éreztem. mindenesetre pár napja még azt mondta, hogy ő nem bánná egyáltalábn, ha több időnk léenne egymásra. ez lenne a jó oldala annak, ha én mégis lépnék...

@éniskócos: hűha, hát itt nagyon meglódultak a dolgok, mióta legutóbb kommenteltem! (ez is egy időfelfogás: két komment között eltelt idő :)

mi volt az összeomlás után?

drukkolok, hogy sokkal jobb legyen, bármi is lesz az irány!

a "két komment között eltelt idő" pörög, pörög, pörög.

mit mondjak. lassan pörög.

én nagyon bízom benned, hogy az adott pillanatban pontosan meg fogod érezni mit kell tenni. nem is bízom benne, egyszerűen tudom. hajrá.

@éniskócos:
dejó ez az évkezdet :((((((
nem tudok most mit mondani, kicsit emésztem és visszatérek

nnnna

úgy érzem, hogy ti is ott tartotok, hogy az életetek nemhogy nem együtt fut, és nem is párhuzamosan, hanem távolodva.
Hiába ad igazat neked, ha nem tud (vagy nem akar!!!) változni/változtatni.
Az meg hogy szeret... hát persze, hogy szeret, de úgy, mint a testvérét, az anyját, a kórházi nővérkét, vagy a hatvanas kolleganőjét.
Bocs.
Igazából emiatt lehet az, hogy nem kíván meg..
Nehéz ezt a helyzetet transzformálni.
Párterápia? Hogy kiderüljön, hol siklottak el a dolgok, és egyáltalán van-e még értelme küzdeni? Lehet, hogy ebben az állapotban hajlandó lenne (vagy lehet, hogy épp nem, nem tudom, a te férjed, te ismered :D)

kicsit zűrös volt ez a nap... pedig reggel milyen jó volt még! (válassz valami kaját a blogról! :D )
aztán nemtudom... valahogy hirtelen elborított ez az egész. dilidoki nem jelentkezett be, gondoltam már mindenre... persze nem volt semmi. aztán az lett, hogy nem jön velem. mire én szakítottam vele. félig. aztán meg mégsem. á, nem férjnek való ez a pasi :) barát és szerető. de ezeknek kibaszott jó. imádom. hogy mindig képes elérni azt, hogy magamtól jöjjek rá a megoldásra. egész délelőtt sírtam, este meg már video chaten röhögcséltünk. (he-he, ki fog kapni a késői hazaérkezés miatt, ennyit azért megérdemel...)
férjjel 2x20 másodperces kommunikáció, vidáman. várom haza, terveim vannak vele...