írok posztot :)

szerintem sejthető az eddigiekből, hogy a hallgatásomnak az az oka, hogy most rendben mennek a dolgok. voltunk családilag telelni, ahol nem volt más gondunk, mint hogy jól érezzük magunkat és igyekeztünk is ehhez tartani magunkat :)

és bár úgy döntöttem, nem lesz nagy beszélgetés, végül az is lett, de az már itthon. nagyrészt annak köszönhetően, hogy IT-val együtt töltöttünk jó sok időt és bár eleinte kerültük a témát, végül azért jól belemásztunk (leendő?) válásának boncolgatásába. ami persze hozott magával jó sok kérdést a kettőnk dolgában is.

érdekesen zajlott a beszélgetés... tulajdonképpen már szeretkezés készülődött és közben hangzottak el poénos beszólások mindkettőnk részéről. aztán szép lassan egyre komolyabb lett a beszélgetés, a szeretkezés szórakozott simogatássá lanyhult, majd gyakorlatilag összevesztünk és felöltöztünk. de azért csak nem maradt ennyiben a dolog, ilyesmit én már nem hagyok :) szóval folytattuk a beszélgetést és végre a férjem is megnyílt, ahogy arra mindig is vágytam... szóval engedett most belelátnom a lelkébe és megértettem egy csomó dolgot. persze kaptam ezekből korábban is ízelítőket, de talán az én fogadókészségem sem volt még teljes. mert most valóban megértettem, mélyen átéreztem azokat a dolgokat, amik benne zajlanak, ahogy ő érez a dolgokkal kapcsolatosan. mondjuk fordítva ez a megértés még mindig nincs meg, de azért már így is eggyel előrébb vagyunk... és nem adom fel, előbb-utóbb talán ő is megért engem. ja, és aztán mégis lett szeretkezés is :)

valahogy nagyon jó érzéseim vannak most vele kapcsolatosan. talán most elindult a kapcsolatunk arra, amire már évek óta vágyom. hogy ne kalitkában érezzem magam mellette, hanem szabadnak. hogy ne a kötelesség, vagy a szükség tartson össze bennünket, hanem a szerett. lehet, hogy ez az itt leírtakból nem következik, mert nem írtam le, miket mondott. de a lényeg az, hogy én így érzem.

és mindezek egyenes következményeként persze egyre kevésbé hiányzik a dilidokim... azt nem mondanám, hogy vége. legfőképen azért nem, mert van egy olyan oldala a házasságomnak, ami valószínűleg soha sem volt és nem is lehet tökéletes a jövőben sem. mert az a dilidokimmal az. ez pedig a szex.

ez a téma sokszor felmerül, ahogyan olvasgatok erre-arra. hogy egy nő egyszerre szeretne alfahímet és egy apucit magának. a kettő egyszerre pedig nem megy. minden férfiban túlsúlyban van valamelyik oldal. nem is velük van a baj, hanem a nőkkel :) mert hol ezt, hol azt akarják. és persze ugyanattól a férfitól...

kompromisszumokat kötni persze lehet és kell is.

én "mindössze" egy kicsit odébb toltam ezt a vonalat...