nov
11

mentés 22.

| Szerző: éniskócos | 7:30 am

2010.10.08.

utána

ül az ágy szélén. már felöltözve húzza a zokniját. én még meztelenül fekszem az ágyban, félig betakarózva. nem sietek sehová, én most maradok itt ebben az ágyban, a gyűrött, szexillatú ágyneműben. jobb lenne persze, ha maradna még, de tudom, hogy nem lehet. már így is túl sokat kockáztatott, nem szabad többet. egy órát utazott, egy órát várt rám, hogy egy órát velem lehessen...

ül az ágy szélén. köti a cipőfűzőjét. szórakozottan simogatom a hátát, majd hozzábújok. alig érek hozzá, arcom a nyakában, beszívom az illatát. kicsit felémfordul beszívja ő is az illatomat. csak lélegzünk kiürült aggyal, csak a pillanatnak élve. nagyon szeretlek, súgja a fülembe. kár, hogy nem szerethetlek jobban, néz a szemembe. csak mosolygok. érzem a hatalmamat. gyönyörű vagyok, látom a tekintetében. könnyedén, elmerengve cirógat. és villan a fény a szemében, a vágy megint. de menni kell.

áll a teraszajtó előtt, készen arra, hogy kiosonjon. állok mögötte takaróba burkolózva, mint a filmeken. már nevetünk felszabadultan. elment. én pedig fekszem az ő illatában, mosolyogva és már jön is az sms...

 

A bejegyzés trackback címe:

https://eniskocos.blog.hu/api/trackback/id/tr732407356

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása