míg hazaértem, legalább hatféleképpen fogalmaztam meg ezt a posztot, de egyik sem az igazi. nem tudom visszaadni azt, ami történt...
mert mi is történt? találkoztam dilidokival, szeretkeztünk. bár jellemzően szeretünk mindig újítani valamit (szinte sportot űzünk belőle), ezúttal nem volt semmi újdonság a helyszíntől eltekintve. ez viszont teljesen irreleváns. szóval se egy új póz, technika, játékszer, akármi. ha úgy tetszik, teljesen snassz együttlét volt. annak tűnhetet volna kívülről. mert valami megint történt... elrepültünk. sohasem használtam még drogot (na jó, kétszer vicces cigit, de az tényleg csak vicces volt), de valahogy így tudom elképzelni a "betépett" állapotot. nem próbálkozom a leírásával. ráadásul mindketten éreztük... aztán az elválás után is még olyan erősen éreztük ezt a valamit, hogy két órával később lebeszéltünk egy újabb randit másnap reggelre. kockázatok ide, vagy oda...
és mikor újra megláttuk egymást, robbant újra a bomba... a beszélgetésből persze bújás, a bújásból szex lett. autóban, mínusz akárhány fokban, néhány teherautóval a hátunk mögött valami üzemi területen... valahogy minden annyira jól sikerült most. amire máskor sajnáltuk volna elpazarolni a puskaport, az most egy kellemes ráadás volt.
és repültem még egész úton hazafelé, repültem, mikor pár órával később újra cseteltünk, repülök még most is a hétvége előtti utolsó sms után...
tökéletesen boldognak és kiegyensúlyozottnak érzem magam.
nem érdekel, hogy a férjemnek szinte köszönni sem volt ideje, hogy hadiállapotok uralkodnak itthon, hogy fáj valamim, ami már hetek óta fáj és amivel hétfőn muszáj leszek orvoshoz menni.
tudom, hogy a repülésután zuhanás jön... de megéri!!!
