minden embernek ezer és egy vegyértéke van, melyek mindegyikét le kell kötni ahhoz, hogy maradéktalanul boldog legyen. mikor párt választunk, olyas valakit keresünk, aki minél több helyen illeszkedik hozzánk és így képes boldoggá tenni bennünket. persze vannak prioritások (kinél mi) és ha azok a szükségletek rendben vannak, akkor hajlandóak vagyunk eltekinteni az 1001.-től. és az a bizonyos rózsaszín köd akár sokáig is képes eltakarni a nem illeszkedő részeket... meg aztán, az emberek változnak, ki erre, ki arra és megtörténhet, hogy az idő múlásával a korábban illeszkedő részek is szétpattannak.

annak esélye, hogy olyan embert találj, aki az életed minden területén, életed végéig boldoggá tudjon tenni, gyakorlatilag 0. nem kizárt természetesen, mindenki tud legalább egy példát hozni erre. az más kérdés, hogy vajon elég közelről látod-e ezt a példát, ahhoz, hogy pontosan lásd az illeszkedéseket... mert hiszen olyan példája is van mindenkinek, hogy "na, róluk aztán sohasem gondoltam volna..."

reálisabb talán és egyben nagyszerűbb is szerintem, ha olyan párt találsz, aki ha nem is képes minden szükségletedet maga kielégíteni, de hajlandó arra (mert szeret téged), hogy támogasson téged abban, hogy te magad megtaláld ennek a módját másokkal. és amíg nem a szexualitásról van szó, addig ez a legtöbb embernek többé-kevésbé természetes is. természetesnek veszed, hogy a feleséged a barátnőjével jár tornázni, te pedig a haverjaiddal focizni. természetes az is, hogy a párok támogatják egymást a munkájukban, tanulásban, művelődésben és szórakozásban akkor is, ha ezt nem együtt teszik. és hirtelen minden megváltozik, ha a szexuálitásról van szó. pedig ez a dolog is felfogható úgy, mint a puzzle egy darabja. kétségtelenül, egy speciális darabja...

ennyit az általánosításról. ami engem illet, igazából több olyan darabkáról van szó, ami a dilidokimmal illeszkedik.

az első és legfontosabb a szexuálitás. mellette istennőnek érzem magam. olyan nőnek, aki olyan élvezetet képes nyújtani egy férfi számára, amiről az képtelen lemondani. olyan nőnek, aki olyan módon képes átadni magát a szexualitásnak, hogy képes átélni annak teljességét mind fizikai, mind lelki, mondhatni spirituális síkon.

ő a(z egyik) legjobb barátom. (én neki egyértelműen a legjobb) aki mindig, minden helyzetben elfogad engem, legalábbis megpróbál megérteni. elfogult velem, de nem vak. ha nő lenne, senki sem akadna fenn azon, hogy napi egy órát csetelek / telefonálok / találkozok vele...

egy olyan ember, aki inspirál arra, hogy megismerjem önmagam.

egy férfi, akivel gyakorolhatok bizonyos párkapcsolati dolgokat, amiből aztán rengeteget tanulok. és hasznosítom a férjemmel való kapcsolatomban.

---

gyakran gondolok arra, milyen elképesztő szabadság lenne az, ha ezt az egészet elmondhatnám a férjemnek. és sem attól nem kellene félnem, hogy ezzel szétverem a családomat, sem attól, hogy a család maradna ugyan, de sohasem gyógyuló sebeket ütnék rajta. attól kevésbé félek, hogy akkor vennem kéne a kis bőröndömet és mehetnék világgá. meg tudnám tenni, még tán jól is tudnám magam érezni... de ismerve a férjemet és a kapcsolatunkat, nem hinném, hogy erre sor kerülne. sőt, látom bizonyos esélyét annak, hogy képes lenne számomra ezt a szabadságot biztosítani. de biztos nem lehetek benne és ha tévedtem, akkor az mindent tönkre tehetne.

így aztán csak élek, úgy ahogy tudok, de közben minden gondolatom, döntésem, cselekedetem ebbe az irányba mutat és talán egyszer meg is érkezem. addig pedig élvezem az apró előrelépések nyújtotta örömöket.

itt a blogban pedig nyafogok néha, ha éppen rossz kedvem van :)