2010.09.19.
egy kis össze-visszaság
nehezen megy ez a kettős élet... nem, nem a szerető és a férj miatt, hanem a két blog miatt. folyamatosan mennek a posztok a fejemben, de mindig összekeverednek a dolgok, nem tudom szétválasztani az érzéseimet, így aztán többnyire végül nem írok sehová... meg időm sem túl sok.
de most megpróbálom egy kicsit összefoglalni az elmúlt napokat. kezdjük a jóval!
szerdán délben leléptem az itthoni rohangálásból. előtte még levették a gipszet a Kicsiről (2 óra mindenestől), jöttek anyukámék bébiszitterkedni (mert férjnek is pont most lett ottalvós programja, anyósnak pedig vizsgálatok sora). szerencsére anyukám hozta az ebédet is, úgyhogy volt időm a normális tempójú csomagolásra. nehéz ám egy nő sorsa, ha a két nap alatt találkozik a szeretőjével, barátaival, hivatalos programon és gálavacsorán is részt vesz... Pszi elégedett volt, majd Tanárurat is megkérdezem, a hivatalos tuti rendben volt és a kapott ajánlat alapján a vacsora is :D mondjuk az szerintem elég taplóság, ha egy férfi a kolleganőjét ilyen módon kellemetlen helyzetbe hozza. én mondjuk csak nevettem rajta, de a barátnő-kolleganőm eléggé fel volt háborodva.
sajnos az Elnők Úrral csak néhány mosolygós összepillantásra, kis viccelődésre és egy kis szakmai beszélgetésre futotta, hiába ültünk egy asztalnál, nagyon hamar eltünt. szerintem tutira szerető volt a dologban :) Elnök Úr már vagy 3 éve a szívszerelmem és lám egyre közelebb kerülünk egymáshoz. ha belegondolok, hogy pszivel is hány évig (6) ment a közeledés, akkor ez sem reménytelen :DD
ami a konferenciát illeti, sajnos nem olyan jó a véleményem. úgy tűnik, évről évre laposabb lesz. Kolleganő is így érzi, de ha másért nem, egymásért még így is megéri eljárni. sokáig az volt a véleményem, hogy igazi mély barátságokat csak gyermek és ifjúkorban lehet kötni, de lehet, hogy tévedek. ilyenkor már kevesebb tud lenni az együtt töltött idő, de sokkal "hatékonyabb". és én abban a szerencsés helyzetben érzem magam, hogy az utóbbi években több barátsággyanús kapcsolatra is szert tettem.
kicsit ugrálok az időben...
szóval a szerdánál tartok és Pszinél. a szokásos heves és gyors első menet után már ráérősebben mentek a dolgok. és valahogy mindig mást csinálunk, mint amit eredetileg tervezünk, de jól van ez így. ezúttal a combfix másirányú hasznosítására került sor... aztán sajnos megszólalt a telefonom, amit a nagy sietségben elfelejtettem lehalkítani. persze a férj volt és persze nem vettem fel. és innentől azért az én kedvem alaposan elromlott. de ahogy Pszi szokta mondani, ez egy ilyen bicikli... mindenesetre a következő 48 órában kihasználtuk a többé-kevésbé szabad sms-ezés előnyeit, kíváncsi leszek a számlámra, hogy mennyi is volt. aztán pénteken este ez a levél várt:
"még, még, még!!! még többet akarok belőled!!
tudom, hogy egyelőre a lehetetlen kategóriába tartozik, de egyre türelmetlenebbül várom, hogy egyszer végre pár napot együtt lehessünk!"
miközben a férjem üdvözlő puszi utáni első mondata ez volt: na, és megcsaltál? de hát tudom, hogy ez a féltékenység nem Pszinek, hanem Tanárúrnak szólt, úgyhogy simán ment a mosolygós nem. végül is mondtam neki, hogy üljön oda hozzánk! ugyanis szerdán este, mint kiderült, pár száz méterre lehettünk egymástól... :DD (itt és most még egyszer köszönöm a kellemes estét, a csajoknak meg üzenem, hogy lehet irigykedni! :D )
sajnos a Táncoló Hallal csak telefonon sikerült beszélnem, de így is megfelelő alapot nyújtott ezzel az alibimhez... néha komolyan elbizonytalanodom, hogy igazából veletek, vagy Pszivel akarok-e jobban találkozni. mert a kettő egyszerre nem nagyon tud beleférni és mindkettőre nagyon vágyom...
most pedig megyek másik blogot alkotni, mert végre megkaptam a képeket!
