nehéz ezt megfogalmazni. inkább nem is próbálkozom, csak leírom, mi van. az van, hogy már másodszor volt az az érzésem, hogy míg a dilidokival szeretkezünk (és az most mindegy, hogy bújósat, vagy lepedő szaggatósat), addig a férjemmel csak szex és más semmi... közben még csak-csak elmegy a dolog, de utána... na az nem jó. nem érzem, hogy lelkileg is történt volna valami. hogy most milyen jó hozzábújni, ezzel az elcsendesedett testtel, kisimult lélekkel. ürességet érzek és hiányt. nem akarom rá kenni, mert van annak bőven indoka, hogy én miért érezhetek így. de eddig ilyen nem volt. legfeljebb akkor, ha szex közben cserbenhagyott, de az ugye mégiscsak más. és még akkor sem mindig. most viszont nagyon nem hagyott cserben. úgy tűnik, ő mostanában kezd rájönni arra, hogy jó móka az, ha nekem többször is jó, míg neki is az lesz. mondjuk majdnem lebuktattam magamat közben. az én elsőm után megkérdezte, hogy akkor most hogyan tovább. már nem tudom visszaidézni, mit akartam pontosan válaszolni, csak azt tudom, hogy az nagyon nem jó válasz lett volna... így aztán gyorsan másképp fogalmaztam.

valahogy azt érzem, hogy bár a szíve mélyén szeret engem és ő is vágyik a lélekérintésre, a hétköznapokban ez nem annyira fontos neki. van ezer dolga, gondja, baja és én nagyon hátul állok a sorban. sokszor azt érzem, hogy a kiakadásaimat is csak mint megoldandó problémaként tekinti, tudja, ilyenkor mit kell tennie, mondania ahhoz, hogy lenyugodjak és akkor egy újabb hónapra béke lesz, foglalkozhat megint nyugodtan a saját dolgaival.

és nekem nincs sem elég bátorságom, sem elég erőm ahhoz, hogy a dilidokit feladva csak a házasságomra és a családomra koncentráljak. győz az egóm, hogy nekem is jár egy kis boldogság... és a kis boldogsággal való megelégedéssel elvesztem a nagyot. aszongyák legalábbis, hogy ez így van. tapicskálok az én kis saját, különbejáratú mocsaramban. mert semmiféle reményét sem látom annak, hogy ha én még jobban a férjre koncentrálnék, akkor jobb lenne. hiszen így is sokszorosan több figyelmet fordítok rá, mint ő énrám.

szóval marad a mocsár. ami egész helyes kis ligetnek tud tünni, ha éppen jobb a kedvem.

de hát ugye, a picsogás az jobban megy :)