2010.09.03.

kettőt szeretni

nem lehet, azt mondják... hát nem tudom. mikor a Nagyobbik már meg volt és a Kicsit vártam, nem tudtam elképzelni, hogyan fogok tudni még egy gyereket annyira szeretni. egészen kétségbe voltam esve ettől az érzéstől, előre sajnáltam és lelkiismeret furdalásom volt, hogy szegény születendő gyerekemet nem fogom tudni szeretni. hát de! sőőőt... szóval eléggé úgy tűnik nekem, hogy a szeretet osztódással szaporodik :)

és most itt vagyok ezzel a két pasival és imádom mindkettőt. egyszerre. és a férjemmel való kapcsolatomon tudom ezt jobban lemérni, hogy mióta pszi is van nem feleannyira szeretem őt, hanem kétszer annyira őt is...

és sokáig próbáltam magam hitegetni azzal, hogy pszibe már nem vagyok szerelmes, csak szex és na jó, nem más semmi, de csak barátság. és a fene tudja, lehet, hogy nem vagyok szerelmes, mert itt azért már én is hajlok arra, hogy szerelmes valóban csak egy emberbe lehet az ember. de ez nem is egyszerűen barátság. ez egy valódi férfi-női kapcsolat. és gyakran igenis szerelmesnek érzem magam és örülök nagyon, hogy pár napja jogosultak vagyunk mondani egymásnak. azt. az egyszavasat. és ettől most megint lebegek, megint léptünk egy lépcsőt felfelé, boldog vagyok és este össze-vissza csókoltam a férjemet a nagy boldogságomban...

és az eszemmel tudom, hogy ez egy társadalmilag elfogadhatatlan magatartás, de képtelen vagyok bűnnek érezni. hát majd legfeljebb elkárhozom...

2010.08.25.

szexblog helyett

... előttem baktatott, lassan, ráérősen, hátra-hátra nézve... utólértem, kérdőn nézek rá, hogyan tovább. van itt egy csendes sarok, egy nagy fával, mondja ő. lekanyarodunk a"főútról", megfogja a kezem. nem csak álomittas vagyok még, hanem ittas is. nemrég ittuk még az utolsó kortyot. elhagyjuk a lámpák fényét, átölel. és hirtelen fényözön. mozgásérzékelők jelzik tovább utunkat, zavartan nevetünk. de ott van már az a sötét sarok a nagy fával. összekoccannak a fogaim. hűvös is van, fáradt is vagyok. és csókol. félek, hogy megharapom, annyira vacogok. de lassan átmelegszem a szenvedélytől. már levegőt alig kapunk, úgy öleljük, csókoljuk egymást. a kezek elkalandoznak, forró helyeken járnak... megdugjalak? leheli a fülembe. igen, mondom én, csak ne élvezz most belém. akkor a szádba? nem, most nem. hátulról? aham... hadd menjek a szádba egy kicsit előbb. guggolás címén összerogy a lábam. de pont jó így. az ismerős férfiillat... szerencsére már nem remegek. finom. szédülök. vagy alszom? fordulj meg, mondja. fordulok. és már bennem is van. és a megállíthatatlan remegés az első pillanattól. nem létezik már más, csak az a farok bennem. hirtelen eltol, kijön. te jó isten, már élvez. nevetünk. ő kissé talán szégyenkezve, én értetlenül, elnézően, hiszen minden rendben. aztán máris jön vissza. óóó istenem! és érkezik már megint, most belém. ilyen nincs! kár, hogy nem látom most. belémveszett... mire egészen magamhoz térnék, már nincs bennem. de mi ez? jézusom, ott a nyelve....óóóó... álmodom, ez biztos. mennünk kell, mondja. akkor hát mégis ébren. csókjában már ott vagyunk mindketten. észbontó kombináció. sétálunk, egymást átöleve. kapcsolnak a lámpák. fogja a kezem. előre megyek. pisilni.

2010.08.01.

és a folytatásban

tegnap este:

ő: akarsz ma este is?

én: hááát, ma este lehet, hogy nem...

ő: hál'istennek...

de mert éjjel kipihentük magunkat, ezért nem sokkal a Forma 1 rajtja után mi is nekikezdtünk egy újabbnak futamnak. és megállapítottuk ismét, hogy igen klassz stabil és kényelmes étkezőasztalunk van...

ezek után azt hiszem pofátlanság lenne rinyálni.

ahogy egy hasonló cipőben járó ismerős mondta: a szex a férjjel igen reménykeltő, különösen ha nem hasonlítgatom... szóval nem hasonlítgatom. csak most az egyszer egy kicsit. ez kellemes, kielégítő, ismerős, stb a másik pedig egy másik dimenzió. de ez egyszerűen csak ténymegállapítás. és örülök, hogy van lehetőségem hasonlítgatni :D

2010.07.31.

upppsz

vigyázat, boldogságpercek!! csak saját felelősségre olvass tovább!

kellemes vacsora után (amit a férj készített), bor kortyolgatás. először a teraszon, de a kortyolgatás némi enyelgésbe csapott át, úgyhogy jobbnak láttuk kihúzódni az udvarra, a hintaágyba. enyelgés folytatódik. majd a férj feláll, borutánpótlás mögöttünk az asztalon. megáll a hátam mögött, de mikor fordulok felé, nem poharat kapok a számba... hinta-palinta... kezdek elgémberedni, pozíciót váltanék. kezem támasztékot keres és talál a hintaágy párnáján, így aztán engedélyezem magamnak az áthelyezkedést. és upppsz, a kezem a semmibe siklik, fejem a fém karfán koppan - ugyanis csak párna volt a kezem alatt, de az alátámasztás onnan már hiányzott. a röhögésünknél csak a szúnyogok döngicsélése volt hangosabb, úgyhogy inkább bent folytattuk. és bealudtunk a 2:0-ba, de mivel előző nap 0:1 volt, senki sem háborgott. a reggeli pótlás pedig 1:1. meg lehet ezt szokni...

2010.07.27.

hatalmi harcok

na, azt hiszem, ez ritka rosz címválasztás lesz összességében, de már mindegy :)

szóval a nyaralás szuper volt. végre megint azt éreztem, hogy férjem az, aki jobban szeret. az elején hosszú-hosszú évekig ez volt a helyzet. aztán én némileg talán visszaéltem vele (ez kicsit eufémisztikus megfogalmazás, azt hiszem), ő meg belefáradt és egyszer csak azon vettem észre magam, hogy én vagyok a gyengébb fél. és valószínűleg a lehető legrosszabb lépéseket tettem meg azért, hogy újra kierőszakoljam a szeretetét, miközben ügyesen leromboltam minden önbecsülésemet. aztán jött pszi és helyükre kerültek bennem a dolgok. és lám, a férjem újra szeret. az utóbbi hetekben többször is mondta, hogy elgondolkodott a dolgokon és tényleg látja, hogy milyen sokat tettem az utóbbi időkben kettőnkért és határozottan jobb most nekünk együtt...

most a nyaralás alatt pedig, ahogy magunk mögött hagytunk minden munkahelyi és családi feszültséget egyszerűen minden percben éreztem megint, hogy odavan értem. nem csak esti szex (tengerben, parti sétányon :) ), hanem napközben is folyamatos ölelgetés, puszilgatás, kedveskedés. érdekes beszélgetések. például arról, hogy akarjuk-e esetleg hármasban valakivel. (elvileg igen, de gond lesz, hogy kivel), hogy mi lenne, ha megcsalna (én vagyok a 2. nő az életében és időről időre előkerül az, hogy talán mégis szeretne mással is...). úgyhogy most újra megbeszéltük, hogy ez önmagában nem válóok, de inkább nem akarok tudni róla. ha viszont annyira odalesz esetleg valakiért, hogy a kilépést fontolgatná, akkor azért szóljon időben...  megkérdeztem, mit tenne akkor, ha az egyéjszakás kaland olyan jól sikerülne, hogy úgy érezné, hogy nem akar/tud ilyen szex nélkül élni a továbbiakban. azt mondta, hogy a szex kevés ahhoz, hogy elhagyjon minket, megoldaná valahogy... én pedig fellélegeztem. mindig tudtam, sejtettem, hogy ez lenne a helyzet és tképpen én is ezt teszem... tehát pszi marad és és csönd!!!

aztán jött egy halálhír, nekem egy kis gond odalent, aztán egy idióta beszólás részemről és megint kissé kihűlt, de már tudtam, mit kell tennem ahhoz, hogy jó legyen. nagyon jó érzés, hogy úgy érzem, a kezemben tartom az életemet. hogy nem csak úgy megtörténnek a dolgok, hanem én irányítok. ha pedig mégis elveszítem néha a gyeplőt, tudom, hogy hol keressem...

és igen, pszi már alig várta, hogy legalább virtuálisan újra legyek, hogy arról ne is beszéljünk, valóságosan mennyire szeretné :)

2010.07.05.

speciális vágyak

szerintem ismeritek ezt ti is... ha egyszer görögdinnyére fáj a fogad, akkor hiába a málna, szeresd a málnát bármennyire is. és fordítva... így vagyok én most Pszível. hiába mennek itthon kifejezetten jól a dolgok: kellemes légkör, kielégítő mennyiségű és (többé-kevésbé) minőségű szex, ha én vágyom Pszire. arra, amit csak ő tud adni. hát ez van. nyilván még közeli az élmény, tudom, hogy utána mindig van egy ilyen kis megborulás, ami majd elmúlik, de most éppen ez van. ja meg menstruálok is, lehet ez is a baj...

2010.06.30.

mit is mondhatnék...

kurvára jó vele a szex. nagyon kellemes ember akkor is ha nem lenne szex. eszméletlen érzés, hogy ennyire oda van értem (persze bizonyos keretek között), imádom látni, mennyire élvezi, amikor élvezi és persze ő is, amikor én. így aztán megy a verseny, hogy ki kit tud meglesni. kezdünk lenyugodni, összeszokni és mégis mindig van valami kellemes meglepetés...

és ahogy valaki írta, mint egy aksitöltő, ilyenkor minden elsimul, kisüt a nap és a hatás szerencsére tartós. bár kivételesen holnap folyt köv. ha minden jól megy...

2010.06.21.

ma úgy vagyok, hogy jól vagyok...

egyszerűen hihetetlen, hogy hogyan tudott így megváltozni az életem az elmúlt két évben... miközben egy külső szemlélő számára (pl. szomszéd) tképpen nem változott semmi...

Pszi ma reggel elfelejtett felhívni. sejtettem, hogy így lesz, elég kapkodósan beszéltük meg és nem a memóriája miatt szeretem :) és teljesen oda volt utána, hogy nem csesztem le és hogy milyen megértő vagyok. én meg csak röhögtem, hogy baszki lennél csak a férjem, megkaptad volna a magadét. vagy legalábbis két éve így lett volna. mióta az én fejemen is vaj van, azóta határozottan megértőbb vagyok. magammal is, a férjemmel is. ez pedig határozottan jót tesz egy párkapcsolatnak. azon gondolkodom pár napja, hogy lehet, hogy már nincs is szükségem Pszire. kifejezetten jó a helyzet itthon, nem is emlékszem, mikor volt 3:1-es meccsünk legutóbb... szóval most nem kezdenék bele semmi ilyesmibe. de most már benne vagyok... és piszkosul nem akarok lemondani arról a havi egy fergeteges szexről. mert ilyen azért nincs itthon. tudom, az újdonság, meg az izgalom, meg minden... győz az állai ösztön, Pszi marad és szégyentelenül örülök annak, hogy ez nem maradt ki az életemből.

2010.06.16.

boldogság, gyere haza...

a cím arra utal, ahogyan a boldogságról régebben vélekedtem. valaki tegyen boldoggá! ezt ma már másképp látom. csak magamat tehetem boldoggá.

gondoljatok csak bele! a világ olyan, amilyen. minden attól függ, hogyan nézed. nyílnak a kertünkben a királyliliomok. gyönyörűek. és egy síron milyen érzéseket kelt benned? és a szex? a mozdulat maga ugyanaz akkor is ha megerőszakolnak és akkor is, ha sikítasz az élvezettől... csak azon múlik, hogyan éled meg, azt amit látsz, hallasz, érzel, vagy csinálsz. ezek a gondolatok a Pszivel való szakításunk környékén kezdtek el motoszkálni bennem. aztán pár hete kölcsönkaptam egy könyvet IT-tól és döbbentem szembesültem azzal, hogy ezt egy nálam okosabb ember már kitalálta, sőt kutatta, aztán szép érthetően leírta. ajánlom mindenkinek

Csíkszentmihályi Mihály: Flow - az áramlat

az új blogom is ennek szellemében fogant, de nemigen van türelmem hozzá... jólesik csinálni, figyelni ezeket a pillanatokat, megélni. de esténként vagy másnap leírni már nem poén. írni arról jó, ami bent dolgozik az emberben és ki akar jönni... például ez :)

2010.06.11

élmény 

nem bírok magammal, muszáj írnom...

akikkel találkoztam tudják, akikkel nem, azok sejthetik, hogy kellemes csütörtök délutánom volt. de ennél azért kicsit több...

hallottam már róla, hogy a szex lehet spirituális élmény. és persze volt is olyan a férjemmel is sokszor, hogy nem egyszerűen jó volt testileg, hanem benne volt az a bizonyos plusz. amikor elveszíted magad, feloldódsz az élményben, eggyé válsz a másikkal stb. de ilyen, mint ez, eddig nem volt. ez már a többedik orgazmus volt, amikor valahogy másképp történtek a dolgok. nem a testemben éreztem. mintha nem is orgazmus lett volna. valahol másutt (agy? lélek?) és máshogyan. mintha egy sötét kockában lettem volna, ahol egy fehéren izzó gömb, vagy inkább csak golyó világított. ennyi. de annyira magával ragadóan jó volt ez a látvány, érzés, hogy hoszú percekig nem tudtam szabadulni tőle. képtelen voltam kinyitni a szemem, odabent akartam maradni... még most is fel tudom idézni egy pillanat alatt. mintha akkor és ott valami olyasmit láttam, éreztem volna, ami túl van mindenen. amire vágyunk. a tökéletes boldogság, ahol nem létezik az ego. fogalmam sincs, miért Pszivel éltem ezt át. akibe már nem vagyok szerelmes. és azt sem tudom, hogy ezt ő tette velem, vagy belőlem származott. de még mindig kába vagyok egy kicsit. ti nem ismertek annyira, nem vehettétek észre, hogy nem vagyok teljesen magamnál, de én nagyon furcsán éreztem magam. és még mindig van valami furcsa...